Hírek

A Covid gyökerestől forgatta fel életünket.
Sokak számára bezárult a világ, „távolabbivá” váltak az élő személyes kapcsolatok. Kevesebb a tér és a lehetőség a találkozásra, az egy- két jó szóra. Valljuk be, óvatosabbak gyanakvóbbak vagyunk.
Igen nálunk is megjelent már a járvány, többen átestek már a faluban is rajta...

Az embereknek hiányzik az emberség, hiányzik az összetartozás, a közös élmények, a közösen töltött idő. S alig várják az alkalmat, hogy legalább távolról lássák egymást, egy „Jól Vagy?”–ot intézhessenek legalább egymáshoz. S ilyenkor Karácsony után még fájóbb a találkozás hiánya, még jobban vágyna az ember egy kis figyelemre, szeretetre, odafigyelésre.

A Karácsonyi enyhítések után, bizony a Szilveszteri bulik már veszni látszottak, amikor arról értesültünk, hogy az év utolsó napján sokan nem fognak meleg ételhez jutni Sarudon.

Régi vágyunk volt, hogy a falu épületeinek és a Tisza-tó partjának fejlesztése mellett legyen energiánk arra is, hogy közösség is épüljön az Élményfalu köré.

Arra kerestük már a lehetőséget hónapok óta, hogy mi magunk is szakítsunk időt arra, hogy bemutatkozzunk a falu lakóinak (hiszen legutóbb talán akkor találkoztunk a falu lakóival, amikor 2 kamion vadonatúj ruhát és használati tárgyakat kaphatott a falu majd minden lakója – azóta pedig már sok idő eltelt, s ez már a felejtés homályába is merült ).

Miközben az Élményfalu 2021 évi rendezvénynaptárát igyekeztünk összeállítani, hiányérzetünk támadt a sok sportprogram és a tervezett kulturális programok mellett…

Amióta mi Sarudra érkeztünk nem volt Sarudon egy színvonalas, látványos gasztronómiai program.

Ez annál is furcsább, mert a sarudi dolgozóink ötlete alapján kezdtünk bele az „EgyélSarudit! Melegétel Helybeszállítva” programba, 3 éve dolgozunk azon, hogy végre megnyissuk reményeink szerint a Tisza-tó egyik legkülönlegesebb éttermét, a Sulyom Tájéttermet. A cigányok ételeiről ódákat zengenek, a sarudi nők főzni tudása pedig számunkra már valós tapasztalat.

Miért nincs akkor még egy falusi főzőverseny sem Sarudon?
Se egy központi disznóvágás, se egy kisebb böllér fesztivál?
(Holott a messze földön híres Sarud Hús termékeinél finomabb füstöltáru kevés van a térségben)

Amikor ez az igény megfogalmazódott – rögtön ki is találtuk a

GASZTROpart

nevet az ételekhez kötődő tervezett sarudi rendezvényeknek -, akkor az igény és a szándék találkozott. S elhatároztuk, hogy a GASZTRPOpart első rendezvénye KÖZÖSSÉGI CÉLT FOG SZOLGÁLNI – meleg ételt adunk azoknak, akik arra igényt tartanak…

I. GASZTROPart Óévzáró Jótékonysági Főzőverseny, Sarud

2020. december 31.

Összegyűltünk az Élményfalu munkatársaival, hogy kikérjük a véleményüket az ötletünkről. Mindenkinek nagyon tetszett az elképzelés, de nem volt már nagyon sok időnk, és persze a COVID miatt sem tűnt minden nagyon egyszerűnek.

Komjáthy Andrea döntött:

„Hirdessük meg, és legrosszabb esetben, ha nem áll mellénk senki,

akkor az „EgyélSarudit” konyhában főzünk 100 adag melegételt ajándékba a rászorulóknak”.

(De titokban bíztunk abban, hogy többen leszünk, s tudtuk, hogy vannak már annyian a Sarudszeretők, akikkel azonosan képzeljük el Sarud jövőjét, hogy nem leszünk egyedül. Azért, hogy a jótékonyság ne jelentsen senki számára anyagi terheket, eldöntöttük, hogy az alapanyokat (akinek kell akár még a tűzifát is) mi biztosítjuk.)

GASZTROpart, a KalandParton.

Az volt az eredeti elképzelésünk, hogy a nyár kivételével szinte üresen álló KalandPart Élménystrandot, a Tisza-tó első Ökostrandját megtöltjük élettel. Mert milyen látványos is lenne, ha december 31-én (esetleg hóesésben) a vízpart benépesülne és a COVID szabályok betartásával 5 fős csapatok egymástól 20 méterenként felállított üstlábakban, bográcshelyeken készítenék el a szervezők által kiválasztott ételt – a BABGULYÁST.

Aztán kaptunk egy jelzést, hogy még ezekkel a szabályokkal sem rendezhetjük meg a JÓTÉKONYSÁGI PROGRAMOT ( pedig a strand területe nem is közterület, hiszen a saját bérleményünk ).

Persze nem olyan fából faragtak bennünket aki az első akadály után feladjuk az álmainkat… ez már nem lep meg bennünket Sarudon :) .

Így pár perc alatt módosult is a terv.

Ha a parton nem is rendezhetünk JÓTÉKONYSÁGI FŐZŐVERSENYT, hát megrendezzük Sarud (és alighanem az ország) támadhatatlan melegétel főzését; a jelentkezők OTTHONÁBAN!

Így meghirdettük az immár betilthatatlan:

I. Sarudi Óévzáró Jótékonysági OTTHONFŐZŐVERSENYT.

Így -immár eleget téve minden törvényi kötelezettségnek és korlátozásnak - nekiállhatunk a szervezésnek, a rendezvény előkészítésének. És mindenki a saját házában készült a nagy napra.

A toborzást a Facebookon kezdtük.

S igaz ami igaz, voltak kétségeink, hogy lesz-e az Élményfalu csapatain kívül más jelentkező is.

Az mindenképp reményt adott, hogy a saját kollégáink nagyon lelkesek voltak:

• Az első jelentkező csapat az EgyéslSarudit! csapata volt. Ők hivatalból sem maradhattak távol, hiszen nekik kellett az „alap”adagokat megfőzni. Heinrichné Ibolya és Illés Péter kötelességüknek érezte az első perctől, hogy mindben a segítségünkre legyen.
  
  
• Aztán Vona Gergő szólt, hogy ő is szívesen fakanalat ragad a jó ügy érdekében és egy jó adag bográcsban készülő babgulyás elkészítésével ő is támogatja a jó ügyet és elindul a Deck.hu Hajós- és Horgászboltot képviselve.
  
  
• Ha már kitaláltuk, akkor az Élményfalunak is a bogrács mellé illik állni, amit Komjáthy Andrea magára is vállalt, akihez segítségként miskolci barátok érkeztek jótékonykodni.
  
  
• A fiatal generáció sem maradt távol a szilveszteri főzéstől Veklyuk Ádámék is lelkesen készültek az év utolsó sarudi rendezvényére, ők a KalandPart képviseletében. 
  
  
• Nem lepődtünk meg nagyon, amikor Sarud legsportosabb családja, Csabai Brigitta és Edvin mosolyogva közölték velünk, ők sem maradhatnak ki a buliból…(soha semmiből nem maradnak ki, ami jó ügy :) ).

Ők adtak először reményt arra, hogy nem teljesen eszement az ötlet.

Köszönöm Nektek ezúton is/ minden más mellett…!!!!!

• Aztán jött egy üzenet Németh Csabától, hogy ők is itt lesznek, s most kivételesen nem fotókat, hanem adomány ételeket szeretnének készíteni. Így a Sarudszerető Fotósok is képviseltették magukat a Fotós Szemmel csapattal.
   
• S ekkor már éreztük, hogy valami csoda történik.
  
  
• Dáné Krisztián és családja hívott, hogy egy sarudiaknak szóló rendezvényből ők sem maradhatnak ki, s szeretnének ők is beszállni a versenybe.
   
• S aztán még egy sarudi csapat, Törökné Marcsiék, a Sarudi Manók néven álltak össze, hogy ízletes ételt főzzenek a szabad ég alatt ÜSTBEN a rászoruló sarudiaknak.
  
• Már azt hittük mindenki a rajvonal mellé érkezett, amikor Lökös Gábor és Simon Zsolti kérdezte meg, hogy beférnek- e még a csapatok közé. Persze, hogy befértek

Hihetetlen öröm és boldogság töltött el bennünket.
Már 9 csapatból állt az OTTHONFŐZŐVERSENY csapata.
De még nem értünk a végére, a tenni akarás, az összefogás újabb csapatok kezébe adott fakanalat.

• Nagy Gizellával és csapatával a HAGYOMÁNYŐRZŐK is feliratkoztak a tenni akarók táborába, s már akkor sejthető volt, hogy ők nem csak főzni fognak az év utolsó napján.
  
  
• S a verseny napja előtt még egy falun kívüli csapat is csatlakozott immár 10 résztvevőt is meghaladó táborba, Illés Péter bátyja, Illés József is úgy döntött, hogy részt vesz a nem mindennapi összefogásban.

Így lett 11 csapat pár nap alatt, azon a főzőversenyen,

aminek sikerére nem sokan tettek volna 2 forintot sem korábban.

Az I. Sarudi Óévzáró Jótékonysági Otthonfőző verseny jószándékú és önzetlen 11 csapata összeállt. Innen a szervezőknek már nincs nehéz dolguk, hiszen az alapanyagok összekészítését az EgyélSarudit! csapata megoldotta, a szükséges kiegészítőket Lökös Gyula és csapata minden olyan csapatnak biztosította, akinek bármilyen segítségre volt szüksége.

Egy kérdés maradt, hogy kinek főzünk?

El tudjuk- e érni azokat az embereket, akikre figyelni szerettünk volna?
Nyitottak-e arra, hogy eljöjjenek egy- egy adag ételért a kijelölt ételosztó pontokra?

Nagy hálával tartozunk Sarud szociális munkásainak és Dáné Zsoltnak a Roma Önkormányzat vezetőjének. Szinte házszám szerint összeállított listát kaptunk azokról akinek szüksége lehet egy tál meleg ételre.

Közel 250 nevet számoltunk össze, de arra készültünk, hogy jóval több ételt fogunk készíteni. Annak érdekében, hogy a lehető legtöbb emberhez el tudjunk jutni plakátokat készítettünk, szórólapokat gyártottunk és facebookon is igyekeztünk a lehető legtöbb emberhez eljutni…

A rendezvény előtti napokban még mindig értek bennünket meglepetések;

• Erdész Zsombor felajánlotta a segítségét, hogy fotók és videók készüljenek a rendezvényről,
• Németh Péter Kisköréről réteseket hozott adományként ,
• Tián Pál és kedves Párja több doboz aprósüteményekkel járult hozzá a rendezvény sikeréhez.

Legnagyobb meglepetésünkre dr. Juhász Attila Simon, Heves megye Közgyűlésének az elnöke is jelezte, hogy tiszteletét teszi nálunk. S ő sem jött egyedül, mert vele tartott Simon Barna úr, aki borokat és fa hordókat hozott a rendezvény támogatására.

Ezúton is mindenkinek köszönjük az önzetlenséget, a ránk szánk időt.

Az Év utolsó napja, a nap Sarudon az I. Jótékonysági Otthonfőző versenyre virradt.

Zsomborral 7 órakor találkoztunk a parton, felvettük a gumikesztyűket, arcmaszkokat és a lázmérőt (no és némi Panyolai szívmelegítőt) és elindultunk köszönteni (és ellenőrizni) a csapatokat.

Látszik, hogy egyikünk sem gyakorlott Babgulyás készítő, mert a csapatok tudták, hogy nekik kevesebb idő is elég a főzésre. Így szinte mindenhová a tűzrakás/ tűzgyújtás előtt érkeztünk.

A legfelkészültebb csapat talán Dáné Krisztiánék portáján főzött, olyan katonás rendben sorakoztak az alapanyagok, hogy akár egy csendéletként is megállták volna a helyüket egy festményen.

Németh Csabékkal egyszerre érkeztünk (mondjuk ők Budapestről), s a három tagú csapat azonnal munkának is látott.

Csabai Edvinékhez pont a tűzgyújtáskor érkeztünk, mivel nem volt elég nagy bográcsuk, ezért ők két bográcsban is főztek egyszerre.

A legjobb hangulatú csapatot Simon Zsoltéknál találtuk az üst alatt ropogó tüzet igaz baráti társaság vette körül, s egyben megtartották a GA- ZSÓ vendégház közösségi terének az avatóját is.

Marcsiék, a Sarud Manók is üstlábban főztek a szabad ég alatt, a maszkok mellett Manósapkát is a fejükre téve.

A Kalandparton 2 csapat főzött. Igazi profiként a két Illés testvér állítom, hogy becsukott szemmel is feldarabolta volna a húsokat.

Különleges izgalommal érkeztünk meg Nagy Gizikéékhez, mert tudtuk, hogy a Hagyományőrzők nem egy szokásos bográcsétel készítésére készül. Belépve a József Attila utca talán legszebb

házába, nótaszó, terített asztal és népviseltbe öltözött hölgykoszorú fogadott bennünket. S milyen figyelmesség, a csapat még arra is gondolt, hogy az „idegenből” érkező vendégek számára SARUD feliratú mézeskalácsokat is készítsen.

A saját csapatainkra már alig maradt időnk, pedig a Kossuth út 32 és 34 szám alatt is rotyogtak a bográcsok. Családi verseny alakult ki az Élményfalu két csapata között, az anya, Andi Nagy Tomiékkal készült a győzelemre, de a szomszédban 3 fiatal (akiknek átlagéletkora nem érte el a 18 évet) úgy tervezte , hogy az ismeretlenségből szerez magának hírnevet.

 S itt álljunk is meg egy szóra.

Egy verseny nem volt még ennél kevésbé verseny, minta a Jótékonysági Otthonfőzés.
(Talán csak a baráti pergető találkozókkal tudnék párhuzamot húzni)

Már az első szikrával a babgulyás alatt győzteseket köszönhettünk.

Az önzetlenség győzteseit, akik az év utolsó napján összejöttek a világvégén, hogy adjanak magukból a rászorulóknak. Bármelyik sarudi házba is mentünk be, szeretettel fogadtak bennünket. Örültek, hogy együtt lehetnek, örültek, hogy együtt lehetünk. Mosolyt láttuk mindenhol az emberek arcán. S egy rég várt közösség születését. Akik képesek önkét tenni Másokért, a Falujukért.

Csoda emberek laknak Sarudon, s ahol ennyi tenni akaró ember képes összefogni, ott képesek mindent elérni, amit szeretnének. Ha vannak jó célok…

Számos új részletet hozott a COVID ennek a rendezvénynek a lebonyolításában.

A csapatok által megfőzött ételeket minden csapat saját maga kiadagolta eldobható ételtartókba, amiket begyűjtöttünk annak érdekében, hogy a csoportosulást megelőzzük. Minden csapat ételeiből véletlenszerűen kiválasztottunk 5 adagot, amit a zsűri asztalára anonim módon, csak egy sorszámmal azonosítva tettünk le.

A többi ételt a falu 3 pontján felállított átadó pontokra szállítottuk, ahol az előírások betartása mellett, távolságtartással egymás mögött állva vettek át a sarudiak. S jöttek az emberek, gyalog, biciklivel, babakocsival. S fogytak az ételek. Miközben az ajándékozók és az ajándékozottak szeme sarkában is meg- meg csillant néha egy könnycsep.

Miközben a falu közterein rendben ment az ételek átadása (Tián Lászlóék még sátrat is hoztak magukkal), az eddig még vendégeket soha nem fogadó Sulyom Tájétterben lázas munka folyt.

Az előző napokban gondos kezek szinte nyitásra kész állapotra takarították az étterem fő egységét

(a gyerekes és az üzleti különtermekből még hiányzott egy- egy faborítás a mennyezetről).

Először láttuk mi magunk is a tervező Havadi Erik és Komjáthy Andrea által kiválasztott bútorokat, amelyekből berendeztük a zsűri asztalát. A Sulyom Tájétterem séfje, Berecz Ádám boldogan csomagolta ki az étterem evőeszközeit, hogy megterítsen az 5 tagú zsűrinek…

A versenyre 5 tagú zsűrit kértünk fel:

• Elnök: dr. Juhász Attila Simon
• Tagok:
  • Simon Barna
    Dáné Zsolt
    Németh Péter
    Berecz Ádám

Az asztalokon alig fért el a 11 csapat 1-1 adag bográcsgulyása.

A zsűri tagjai ültek az asztaloknál és még fel sem fogták milyen nehéz helyzetbe hoztuk őket.

Kóstoltak, jegyzeteltek, osztályoztak, félre toltak, majd újra elővettek egy – egy tálat és kérdőn néztek egymásra:

• Hogy lehet ezek között az ételek között igazán különbséget tenni?
• Egy étel, 11 recept, 11 különálló ízvilág. S mégis kellen három helyezett legalább, hiszen a jótékonyságon kívül mégiscsak versenyt hirdettünk. S díjakat ajánlottunk fel az első 3 helyezettnek.

A döntnökök tisztességesen végezték a dolgukat.

Sajnos nem lehetett ott egyetlen csapat sem az eredményhirdetésen, igy szinte zárt ajtók mögött hirdettünk eredményt (persze a FB-on azonnal közvetítettük :D ).

A zsűri meghozta döntését:

1. helyezett az EgyélSarudit! csapata lett/ Heinrichné Ibolyával és Illés Péterrel
2. helyezett a Fotós Szemmel csapata/ Németh Csabával (és a hadrendbe állított légfúvó ventillátorral)
3. helyezett Dáné Krisztián és családja

Azonban lehetett érezni, hogy igazságtalannak tartaná a zsűri is, ha csak ennek a 3 csapatnak járna jutalom. Nem kellett sokat gondolkodni, az Élményfalu tulajdonosai igazságos lehetőséggel segítettek a zsűrinek, így az a döntés született, hogy a versenyen minden csapatot GYŐZTESNEK tekintünk, EMBERSÉGBŐL! S minden győztes csapat jutalma egységes lesz:

Az értékelést követően maradt még egy kis dolgunk, hiszen maradt még vagy 40 adag étel, amit el szerettünk volna juttatni azokhoz is akik nem szorultak rá, de mindig a segítsünkre voltak, vagy tudtuk, hogy nem tudtak eljönni az átadó pontokra.

17,00 órakor az utolsó doboz Babgulyást is átadtuk a Táncsics úton.

S ha kérdeznétek, hogy nekem melyik gulyás ízlett a legjobban, sajnos nem tudnék rá válaszolni, mert egyiket sem tudtam megkóstolni.

De jó érzéssel tölt el, hogy tudom, hogy sokat búcsúztak szeretettel a 2020-as évtől, s bízunk abban, hogy 2021-ben egy még szebb, még összetartóbb, még sikeresebb faluban találkozhatunk mosolyogva, elégedetten egymással.

Már most eldöntöttük: a rendezvényt újra megtartjuk 2021. december 30- án!

Mindenkinek köszönjük a támogatást!

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN SARUDSZERETŐNEKK!

Komjáthy Andrea                    Kücsön Gyula